Amikor egy reformkorról szóló történelmi podcast szerkesztőjeként dolgoztam, rendszeresen eljátszadoztam a gondolattal, mi lenne, ha visszautazhatnék az időben és kószálhatnék egyet a reformkori Pest-Budán. Szinte biztos, hogy meglesném a Lánchíd építési munkálatait, innék egy csésze feketét a Pilvaxban, és jártamban-keltemben valószínűleg rácsodálkoznék a kétnyelvű (magyar-német) utcanévtáblákra. Persze ha tényleg lenne időgépem, nem csak a reformkorba kóstolnék bele, hanem a békebeli Budapest hangulatába is: megnézném, hogyan épült-szépült tovább a dualizmus idején, majd kapott mély sebeket a második világégés alatt. Budapest maga az élő történelem, tele rejtett kincsekkel, valódi csodákkal, amelyek csak arra várnak, hogy együtt felfedezzük őket.